Az erdélyi magyarok nem felejtenek címmel közölt cikkében a Székelyhon erdélyi magyar portál nyilvánosságra hozta annak a levélnek a szövegét, amelyben Márki-Zay Péter erdélyi látogatását felvető megkeresésére az RMDSZ-es színekben tisztséget nyert nyolc magyar elöljáró jelezte: a választásokig nem kívánják fogadni a magyarországi ellenzék közös kormányfőjelöltjét.
Mint azt levelükben a településvezetők kifejtik, szerintük az erdélyi magyar közösség legitim képviselője Kelemen Hunor, így ha az ellenzéki erők a választási kampány részeként az erdélyi magyarokra is figyelmet fordítanak, elsősorban őt kell keresni. Mint írják, fontos lépésnek tartják, hogy a magyarországi ellenzék a külhoni magyarokra is figyelni akar, mert el kell jönnie annak az időnek, amikor a „magyar nemzet sebei begyógyulnak, és a külhoni magyaroknak a nemzethez való tartozását többé nem kérdőjelezi meg senki”. Ugyanakkor felhívják Márki-Zay figyelmét arra, hogy az erdélyi magyarságban még él a 2004. december 5-ei népszavazás emléke, annak a napnak a „bűne nem évült el”.
„Csalódást okoz számunkra, hogy Önök úgy gondolják: december 5-e már a múlté. Ez számunkra egyértelműen azt jelzi, hogy Önök nem érzik, milyen súlya és jelentősége volt a népszavazásnak a határon túli magyarság életében. Szeretnénk, ha tudnák: mi nem léptünk át rajta, és ez nem is lehetséges addig, amíg azok, akik a nemzet megosztását természetesnek tartották, Gyurcsány Ferenccel együtt az ellenzéki összefogás részei” – olvasható a levélben.
A vezetők rámutatnak, szerintük érdemi tettekre van szükség ahhoz, hogy a bizalom helyreálljon, ám nem érezték a magyar ellenzék támogatását, miközben Romániában a „Kövesi által vezetett ügyészséget eszközként használták a magyar közösségi vezetők hiteltelenítésére, lefejezésére”. Nem hallották a felháborodásukat és nem kaptak együttérző leveleket a magyarországi baloldal képviselőitől akkor sem, amikor hét évvel ezelőtt a romániai korrupcióellenes ügyészség több erdélyi, székelyföldi magyar vezetőt bilincsbe verve vitt el, mint köztörvényes bűnözőket. Példaként említik Ráduly Róbert Kálmánt, Csíkszereda akkori polgármesterét, Szőke Domokost, Csíkszereda akkori alpolgármesterét, Mezei Jánost, Gyergyószentmiklós akkori polgármesterét.
A vezetők kitértek arra is, hogy aggodalommal figyelik a hatalmat átvenni kívánó politikai vezetők kijelentéseit arról, hogy feles jogszabályokkal kívánnának kétharmados jogszabályokat megváltoztatni, és az alkotmányos rend feloldására készülnek.
„A mi perspektívánkból ez egy rendkívül nyugtalanító szándék, ugyanis a külhoni magyarok számára elengedhetetlenül fontos a politikailag stabil anyaország” – fogalmaznak. Végül azzal zárják a levelet, hogy bár a találkozás szándékát értékelik, a megkeresésre nemmel válaszolnak. Hangsúlyozzák: az országgyűlési választások után minden magyar politikai szervezet képviselőjével tárgyalnak, mert hisznek abban, hogy a magyar nemzet egységét helyre kell állítani.
A lap birtokába jutott dokumentumot négy megyei tanácselnök és négy megyeszékhely polgármestere fogalmazta meg és látta el aláírásával:
- Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere
- Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke
- Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere
- Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere
- Pataki Csaba, Szatmár Megye Tanácsának elnöke
- Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke
- Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere
- Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke
A Székelyhonnak Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester elmondta: akkoriban azért nem hozták nyilvánosságra levelüket, mert a megkeresés sem volt nyilvános. Márki-Zay Pétertől egyébként nem kaptak választ.
